- Szívesen gondolok vissza a zempléni éveimre, Szerencs számomra egy kis ékszerdoboz. Kőhalmi Zoli (a Showder Klub másik kiválósága) volt velem nemrég a szülővárosomban, és amikor megmutattam neki az utcánkat, azt mondta, ez pont olyan, mint a Született feleségekben, vagy mint valami berendezett stúdió – áradozott szülőhelyéről az ifjú humorista.

- Hogy ment az iskolában a tanulás?

- A kémiát, a fizikát és a biológiát utáltam. Nem is értettem, miért kell ezt nekem tanulni. A magyart és a történelmet szerettem, a matekot meg valahogy mindig kisilabizáltam. Szóval, amit magolni kellett, meg ami nem érdekelt, azt nehezen fogadta be a kis agyam.

- Gyerekként mi szerettél volna lenni?

- Tíz éves koromig Fábry Sándor. Aztán volt olyan időszakom is, amikor szakács. A mai napig nagyon jól főzök, ez a vénámban van. Aztán épp a napokban emlegette anyukám, hogy apró gyerekként kukás szerettem volna lenni, mert úgy gondoltam, hogy milyen nagy élmény ott lógni a kukás autó hátulján. Na meg miután csak keddenként jöttek a szemétért, azt gondoltam, kukásként egy héten csak egy napot kell dolgozni.

- Végül milyen szakmát választottál? Ha jól tudom, végzős főiskolás vagy.

- Jaj, sajnos még mindig nem végeztem. Nem tudom, az élet miért csinálja ezt velem, vagy kicsúszok az időből, vagy nem jó időpontban adom le a dolgozatomat, vagy keveset írok, vagy tévéfelvétel van. De most már azért célegyenesbe kerültem, befejezem a diplomamunkámat és ősszel ha minden jól megy közgazdász leszek.

- Miért a külkert választottad?

- Csak úgy. Azt gondoltam, hogy mire kijárom, akkorra kitalálom, hogy mi legyen belőlem.

- Tervezed, hogy a végzett szakmádban állást keresel?

- Csak végszükség esetén, vészhelyzetben. Egyrészt az Isten őrizze meg azt a céget, ahová én oda kerülök, mint közgazdász. Másrészt meg úgy érzem, ez nem az én világom. Médiában azonban szívesen elhelyezkednék, mint közgazdász.

- A humor már gyerekként is szerepet játszott az életedben?

- Persze, az osztály hülyéje voltam. Amikor feleltem, akkor addig parodizáltam a tanárnőt, amíg meg nem adta az ötöst. Gyakran Kabos Gyula hangján feleltem. A főiskoláról kikerülő gyakornok tanárnőnek meg eljátszottam, hogy dadogós vagyok. Na nem is kérdezett túl gyakran.

- Honnan jött az ötlet, hogy stand up-ra add a fejed?

- Egyszer elmentem nézőnek a Dumaszínházba. Nagyon tetszett, és arra gondoltam, hogy talán én is lehetnék egy ilyen idióta, aki a színpadon beszél. Aztán jelentkeztem, kaptam lehetőséget tehetségkutató esteken és kiderült, hogy egészen ügyes vagyok. Majd bekerültem fő műsoridőbe. Majd 2006-ban megnyertem a Humorfesztivált, és onnantól már a szakma is elismert. Diplomát kaptam erről a Magyar Rádiótól, de nem a papír a lényeg, mert akin nevet a közönség, az a jó humorista.

- A népszerűség reménye mennyire vonzott?

- Az vonzott a legkevésbé. Amikor 2005 januárjában én ezt elkezdtem, akkor egy étteremben 30 embernek beszéltem. Ebből 15 evett, 15 meg háttal ült, és én akkor is nagyon élveztem ezt az egészet, és akkor is azt mondtam, hogy én ezt szeretném csinálni. Éppúgy, mint most, amikor ezer ember jön el a fellépésemre. Ez a most divatos celebség nekem nem jön be.

- Fábry Sándor utódaként emlegetnek. Mit szólsz ehhez?

- Számomra ő az etalon. Soha nem fogom magam hozzá hasonlítani. Remélem, hogy egyszer majd, nagyon sok év múlva eljutok arra a szintre mind humorban, mind gondolkodásban, ahol most ő van. Jelenleg még fényévekre vagyok tőle.

- Egyre népszerűbb vagy. Mekkora a rajongótáborod?

- Óriási. Azt kell, hogy mondjam: Kiss Ádám, nagy rajongótábor. Örülök, hogy olyan sokan szeretik azt, amit én, illetve mi csinálunk. Azért a többes szám, mert mi egy nagy család vagyunk Dumaszínházilag. Együtt jutottunk el ide, külön-külön nem lennénk sehol.

- Kapsz rajongói leveleket? Reménykedhetnek-e a hölgyrajongók?

- Érkeznek rajongói levelek, de két éve boldog párkapcsolatban élek. Persze ennek ellenére örülök minden bóknak, amikor lányok írnak, de én vagy szerelmes vagyok, vagy csajozok, és most szerelmes vagyok, csak erre koncentrálok.

- Milyen terveid vannak a jövőben?

- Amíg azt nem mondják, hogy ez a csávó nem vicces, addig szeretném ezt csinálni. Szeretnék lediplomázni, jó lenne végre elmosogatni, mert már nagyon régen gyűlik otthon a mosatlan. Valamint szeretnék egy vágó-iskolát elvégezni. Már két éve foglalkozom vágással, kamerázással, Kiss-filmeket készítek, ezt is szeretném komolyabb szintre vinni.

Dávid Ildikó (Kulcs magazin)