Egy meglehetősen érdekes történetet szeretnék megosztani az olvasókkal, amely köztem és a szerencsi kormányhivatal között az elmúlt hónapokban esett meg, egy autóvásárlás kapcsán. Történt, hogy bekecsi székhelyű mikrovállalkozásom számára használtan cégautót szerettem volna vásárolni, és egy szerencsés véletlen folytán sikerült épp Szerencsen egy olyan típust találnom, ami árban és küllemben is megfelelt az elképzeléseimnek.

A piacvezető használtautó.hu weboldalról letöltött friss adásvételi szerződéssel és az autó vételárával a kezemben fel is kerestem a tulajdonost, akivel 2014. július 21-én este 19 óra körül el is intéztük a papírmunkát, átvettem a járművet. Ő már másnap, törvényi kötelezettségének eleget téve az adásvételi egy példányát le is adta a szerencsi okmányirodában, én pedig nyugodt tudatában annak, hogy a hatályos jogszabályok szerint 15 napom van elintézni az új biztosítás megkötését, az eredetiségvizsgálatot és az átíratást, elhatároztam, hogy egyéb folyamatban lévő ügyemmel együtt (új jogosítvány átvétele) a tokaji okmányirodában fogom azt elvégezni.

Az első meglepetés akkor ért, amikor ezt követően 2014. július 30-án, szerdán levelet hozott a postás. 2014. július 24-ei (azaz 2 nappal az adásvételi aláírása utáni!) dátumozással az alábbi, fenyegető hangú értesítést kaptam:



Az átíratás Tokajban 2014. augusztus 1-jén, péntek délután 18:29 perckor rendben megtörtént, a szerencsi hivatalból kiküldött értesítő láttán az egyik tokaji ügyintéző csak mosolygott.

2014. augusztus 4-én, hétfőn telefonon érdeklődtem a szerencsi hivatalban, hogy miért is kaptam az átírás elmulasztása miatt a fenti értesítést, miért folyik a cégem ellen eljárás már attól a naptól fogva, aminek estéjén az adásvételit megkötöttem. Sajnos az ügyintéző közben szabadságra ment, de egy hölgy kioktatott, hogy ez a hivatalos eljárási rend, és szavahihetőségemet jól érezhetően kétségbe vonva közölte, hogy "ha tényleg, valóban átírattam", akkor nem lesz probléma.

Ennek ellenére másnap jött a második meglepetés Szerencsről. Egy 2014. augusztus 1-jével dátumozott levélben közölték, hogy az átírásnak nem tettem eleget, ezért az autót kivonják a forgalomból. A levél szerint a határozat 15 nap múlva lép jogerőre, és két lehetőségem van: vagy 5 ezer forint illeték befizetése mellett fellebbezést nyújtok be, vagy le kell adnom a rendszámot és a forgalmi engedélyt, különben akár 1 millió (!) forintra is megbírságolhatnak.



Természetesen nagyon felháborodtam, főleg, hogy az autó előző tulajdonosa is megkapta ezt az értesítést, ezzel az én jó híremet csorbítva és az idős úrnak is sok idegességet okozva, aki az eladó édesapja, és akivel az adásvételt bonyolítottuk. Kiemelném, hogy a szerződéskötéstől számítva mindössze 11 nappal már kivonó határozatot állítottak ki, ráadásul a korábbi, saját értesítőjükben szereplő, kézhezvételtől számított 5 napos határidőt sem tartották be.

Többszöri telefonhívásra az ügyintézők ismét csak nyugtattak, hogy nem lesz probléma, nem is értik, mire fel az idegesség, ennek ez a hivatalos és korrekt ügymenete. Egyikük még nevetett is, hogy miért problémázunk ezen, hiszen minden rendben van. A nyilvánosság emlegetésére aztán egyikük kelletlenül elismerte, hogy ők hibáztak, "hiszen emberek". Mivel a hívásoknak nincs nyoma, kértem, hogy írásban is küldjenek valamit, mert nem tudom, hogy a jármű tényleg forgalomban van-e, és ők hiába találják mulatságosnak az egészet, nem tudhatom, hogy az 1 milliós bírság lesz-e a következő, amit a postás kézbesít.

Az eljárást megszüntető végzéssel már nem iparkodtak annyira, mint a nyilvánvalóan hibásan kiküldött korábbi levelekkel. Többszöri telefonos kérésre a papírt végül 21-ei dátumozással, 2014. augusztus 28-án kaptam meg, azaz jóval a kivonó határozat fellebbezési határidejének letelte után!


Az ügy ezzel elméletileg le van zárva, de akkor is felháborítónak tartom, hogy annak ellenére, hogy az eladó és én is minden törvényi határidőt és előírást betartva, jogkövető állampolgárként viselkedtünk, a hivatal munkatársai sorozatos, be nem ismert hibáikkal egy hónapos idegeskedést okoztak nekünk, és ha már csak ilyen minőségben képesek elvégezni a munkájukat, egy bocsánatkérésre igazán futhatta volna a drága idejükből.

Ezt a történetet azért tárom a nyilvánosság elé, mert saját családomban és baráti körömben is egészen felháborító mulasztások történtek a közelmúltban a szerencsi okmányiroda munkatársai részéről - ezekről majd ők írnak, ha akarnak, bár van, aki fél, hogy később hátrány érné emiatt. Emellett bízom benne, hogy némi nyilvánosság hatására a jövőben jobban odafigyelnek majd a munkájukra, és nem kapom mindenkitől azt a tanácsot, hogy Tokajba járjak ügyet intézni, mert ott a szerencsivel ellentétben korrekt, udvarias ügymenetben lehet részem. Elgondolkodtató, hogy mennyi ember - legalábbis ismerőseim döntő része - utazik inkább 25 kilométerrel odébb, hogy megkapja azt a szolgáltatást, amit közpénzből, közvetve a mi adónkból biztosít(ana) az állam.

A cikkben a releváns dokumentumok szkennelve olvashatóak, kíváncsian várom, hogy az ügyintézők, akiknek a kezén mindezek átfutottak és szemmel láthatóan gondolkodás nélkül aláírták, továbbra is ragaszkodnak-e ahhoz, hogy mindent szakszerűen és törvényszerűen végeztek. Remélem, ők és feletteseik is bármiféle kisstílű bosszú helyett inkább levonják a tanulságokat és a jövőben más állampolgárok tisztességesebb elbánásban fognak részesülni. Amennyiben az ügynek folytatása lenne, meg fogom osztani az olvasókkal.

2014. szeptember 29.

Nagy Gábor

---

A mai napon (2014. október 6-án) meghozta a postás a hivatalvezető válaszát, amit ezúton is köszönök. Tartalmát szintén közlöm, mert úgy érzem tisztességesnek, ha azonos felületet kap a fentiekkel.