Tisztelt Olvasók!

Mai napon (2009. május 21.) hazafelé tartottam Miskolcról Szerencsre. Sajnos későn értem ki a vasútállomásra, így a szokásos helyzet fogadott: vonat bent, utolsó pár vagon lekapcsolva, maradék háromban hatalmas tömeg. Korábban egy alkalommal már kérdőre vontam az illetékeseket ez ügyben, válaszként azt kaptam, azok a vagonok visszaindulnak Budapestre, nem kapcsolhatnak többet az ebbe az irányba közlekedő vonatra. De jelen levelemet nem is emiatt írom. Sokkal inkább ledöbbentett, amit a vonaton tapasztaltam. 2-3 kalauz szállt fel az egyes vagonokba induláskor, így szinte biztos voltam benne, mégsem feleslegesen váltottam menetjegyet. Úgy döntöttem, az „első osztályúnak” csúfolt vagon előterében állva utazok. Elindult a vonat, majd a tömegen lassan átverekedve magát, megérkezett a kalauz a mellettem lévő, utolsó kabinhoz. Elkérte a jegyeket a bent ülőktől, majd a kezeléskor közölte, hogy nem tartózkodhatnak a fülkében, jegyük nem oda szól, így két középkorú hölgyet kitessékelt az egyébként is tömött folyosóra. Tulajdonképpen megértem a döntését, bár szemet hunyhatott volna efelett a körülményekre tekintettel.

Azonban ezt követte a ledöbbenésemre okot adó történés. Felsőzsolca állomásnál, miután elindult ismét a szerelvény, kalauzunk úgy döntött, a sztrájkokkal sűrűn megtűzdelt munkájában annyira elfáradt, hogy beül azon kabinba, melyből nem sokkal azelőtt a két hölgyet kiküldte. Ez is eléggé felháborító lenne, azonban képes volt tetőzni. Általában a teljes szerelvényre érvényes, hogy nem dohányzóként közlekedik. „Hősünk” azonban úgy gondolta, rá ez nem vonatkozik, s bár a vagonban is jól láthatóan ki volt ragasztva a dohányzást megtiltó jelölés, rágyújtott a kabinban, közben kedélyesen elbeszélgetett a másik bent ülő férfival. Emlékeztetném a Kedves Olvasókat, senki más nem ült bent, mivel kiküldte az utasokat, akik nem voltak hajlandóak a magasabb osztályra szóló, irreálisan drága menetjegyet váltani. Tehát úgy tűnik, magasan képzett emberünknek mindent szabad, a zsúfolt vonaton ülőhelyet szerezhet magának, nem szükséges az új felszállókat ellenőrizni, bár nagyjából ennyi dolga lenne, s az előírásokat is figyelmen kívül hagyhatja. Mi, fizető utasok pedig örüljünk, hogy legalább a vonat közlekedik. Azt hiszem jogosan merült fel bennem a kérdés ezeket követően: a vasutasoknak tényleg mindent lehet?

Név és cím a szerkesztőségben