Az kimaradt a hírekből, hogy a félmillió kiló aszúbogyó mennyisége valójában egy átlagosan jó évinek felel meg, és hogy az idei eredmény valójában csak az elmúlt 4 év messze átlagon aluli szintjéhez képest kiemelkedő. Az optimista hangulatban az is elfelejtődött, hogy nyár végén a TK prognózisa még arról szólt, hogy egymaga kész 5-6 ezer mázsa aszúszem felvásárlására. Mindezek azonban eltörpülnek amellett, hogy eközben kiderült: a Hegyközségi Tanács akár teljes szakmai és piaci átrendeződést is kiváltani képes szabálymódosításokat fogadott el.

Mint azt a HVG korábban megírta, a hegyaljai borászok jelentős része – zömmel olyanok, akik a magasabb minőségi előírásokat követve jobb, ismertebb, így drágább borokat készítettek, mint az átlagos termelő – megkongatták a vészharangot, több mint problémásnak minősítve az érvényben lévő termékleírást. Azt a szerintük hibás paraméterező dokumentumot, amit a szaktárcán keresztül Magyarország már rég Brüsszelbe küldött, hogy a tokaji bor az EU-ban is eredetvédelmi oltalmat kaphasson. A termékleírás szerintük sok sebből vérzik, de az aszúkészítés definiálását szolgáló táblázatot annyira elrontották (mivel abnormális mennyiségű aszúbogyó használatát írja elő az aszúbor készítéséhez), hogy többen is az egész fejezet újraírását javasolták.

Októberben úgy tűnt, a legfőbb problémát nem a leírt adatok, hanem az annak betartását felügyelő bürokrácia jelenti: a megyei felügyeleti szervtől olyan információk érkeztek, hogy a birtokonként elkészíthető aszúmennyiség igazolását kiállító hivatalnokok a termékleírás betűje szerint kötelesek eljárni. Vagyis: a bogyó kilója után, a (hibás) táblázatból kalkulálva, sokkal kevesebb aszú palackozásához kaphat a borászat oltalmi engedélyt (OEM), mint amennyit a borászok a legjobb tudásuk szerint készítenének. Ez pedig – amellett, hogy felhasználhatatlan készleteket generál – biztos anyagi veszteséget okoz –, minél nagyobb birtokról, és minél jobb az évjáratról van szó, annál nagyobbat.

a cikk a HVG.hu-n folytatódik →